Ifjabb Tislér Géza református lelkész beszédében kiemelte, hogy akkor jó egy emlékmű, amikor felhívja a figyelmet, elgondolkodtatja a szemlélőt. Jelen esetben is erről beszélhetünk, mert ez az egyedi alkotás a Balatonnál elgondolkoztat, hogy mennyien és hogyan vesztek a tóba az idők során, de ugyanakkor felhívja a figyelmet a Balaton veszélyeire, amivel a tó környékén élők tisztában vannak.
– Bizony jelen van a halál, az elmúlás és a tragédiák. 1800-tól átnéztem a református Domus Historit, 6-7 esetben írták bele, hogy csopaki-paloznaki lakosok a Balatonba vesztek. Például 1859 telén egy testvérpár fulladt vízbe, ebből a világból távoztak egy másik világba, a téli nádaratáskor. „Az Úr csendes vizekhez vezette őket” – zárta gondolatait Tislér Géza. Az ünnepet követően többen mécsest gyújtottak.
(forrás: veol.hu)
