Présházak és pincék a Balaton-felvidéken

Présházak és pincék a Balaton-felvidéken

A Balaton-felvidéki táj megkapó harmóniája a természet és az emberi kéz magas szintű összhangjának eredménye. A megannyi utazót, költőt, írót, művészt megihlető szőlőhegyek leírhatatlan melegsége szakmától, hivatástól függetlenül ejt rabul bennünket. A javarészt védett természeti környezet, a kultúrtörténeti emlékek, a népi épített örökség, a szőlő és a bor szeretete mindenhonnan vonzza a kirándulókat, kutatókat. A tájegység lelkét, éltető elemét jelenti a több ezer éves múltra visszatekintő szőlőművelés. Az összetett gazdasági, társadalmi folyamatok befolyása az utóbbi évtizedekben a szőlőhegyeket érő negatív hatások szaporodását eredményezte.  Napjainkra a táj használata, szerkezete és így karaktere megváltozott. A szőlőterület csökkenése, a pincék, présházak funkcióvesztése, a területek feldarabolása, tájidegen építmények szaporodása a nem kívánatos átformálódás, jellegtelenné válás irányába visz.

Megkapó összkép (Diszel, Köves-hegy)

A tájvédelem eszközeivel, a különböző szakterületek együttműködésével, szigorú szabályozással kellene elérni, hogy a még látható és érezhető értékek ne vesszenek el. A különleges szépségű szőlőhegyek meghatározó elemei a szőlősorok ölelte pincék, présházak. Mellettük míves kőkeresztek, kutak, öreg gyümölcsösök, árnyat adó diófák gyönyörködtetik a látogatót.  A megismételhetetlen, egyedi apró részletek- pinceajtók, zárcímkék, vakolatdíszek, ablakkeretek, szellőzőnyílások, faragások, feliratok, kémények- adják a páratlan, s ez által rendkívüli értékkel bíró egyedi egészet.

A történeti, kulturális és esztétikai szempontból kimagasló értéket képviselő szőlőhegyi népi építészeti emlékek tájhoz fűződő kapcsolata egyedülálló. Az évszázadok során, többnyire helyben található alapanyagokból létrehozott épületek anyjukként tekinthettek az életet adó tájra. A környezeti adottságok révén a Balaton-felvidéken a tartós, kőből történő építkezés meghonosodhatott.

Harmóniát sugárzó tájrészlet (Balatonakali)

 

Területünkön a szőlő feldolgozása, a bor tárolása a hegyeken történt, ez magyarázza a szőlőhegyi épületek nagy számát. Az értékes épületállomány felmérése kulcsfontosságú, a települési értéktárak, egyedi tájérték kataszterek szerepe óriási, a védettség elérése sürgős cél. A szőlőterület nagysága, az építtető, tulajdonos kiléte, a terület földrajzi adottságai, terepviszonyai és az építőmesterek tapasztalatai együttesen határozták meg a szőlőbéli épület felépítését, jellemzőit. Az építőanyagok jellege, az építés módja, és a kiszolgálandó funkció alapjaiban meghatározzák az épületek sajátosságait. A legegyszerűbb típus a kőből boltozott pince, melyre szép példákat találunk szerte a vidéken. Gyakori a présházzal bővült, kétosztatú épület, nyeregtetővel fedett présház résszel és földdel takart boltozott pincével.

Teljes hosszában nádtetővel fedett pince-présház (Örvényes)

A következő típust elsősorban a távolabbról érkezők, nagyobb szőlőterülettel bírók építették: az 1800-as évek első felében, a hegyben tartózkodás feltételeként a présház elé pihenőszobát építettek, s ezzel kiegészülve vált háromosztatúvá az épület.

Háromosztatú, eredeti képét mutató épület a Les-hegyen (Balatonakali)

 

Kiemelkedőek a büszke tekintetű kétszintes présházak. A teljes hosszában alápincézett épület felső szintjén a szoba, présház vagy konyha húzódik. Oldalt nyíló bejáratuk a konyha vagy présház részbe vezet, pincéjükbe pedig az elülső homlokzat felől (ritkán oldalról) juthatunk.

Romló állapotú, védtelen, mérhetetlenül értékes, népi barokk jegyeket viselő kétszintes épület (Pécsely)

 

Az épületek nagy része díszített, oromfaluk vakolatdíszekkel gazdagított, az ajtók is egyediek, évszámokat, vésett feliratokat, faragásokat is találunk ezeken.

Mértani díszítésű ajtó faragott szemöldökfával (Dörgicse)

 

A szöveget írta és a fotókat készítette: Pető Piroska

Kapcsolódó facebook oldal: A Balaton-felvidék egyedi tájértékei

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.