Csodás képeket kaptunk a mai naplementéről

Annyira szép, biztosan Egri Józsefnek is ilyet látványban volt része, mikor megírta a Balatoni naplemente című versét.

És csak ül, a vízre néz,

a tó ringatja ráncos arcát,

de átható tekintetét

a víz redői sem takarják;

és zöld tükrében látja ő

a háttal elfödött világot,

hallja a föld neszét, amint

a nádasok közt átszivárog.

Akár a nyugalom köve,

a Badacsony úgy áll a parton;

bazaltlépcsőin száll a nap,

szőlői közt bujkál az alkony,

s a lejtők forró útjain,

a fák lombját ezüstbe mártva,

a házak, pincék résein,

folyik a fény, az égi láva.

És látja, ott a hegy mögött

a zöld öböl átlép a rétbe,

hegyek bocsátják hajlatuk

táruló, sima szőnyegére;

vonat kígyóz a síkon át,

szalad az út fehér szalagja,

s az Aranykagyló-völgy felett

a messzi víz hunyorg a napba.

Barázdált arca vízre néz,

de szeme egyre érzi, látja,

ahogy körötte tündököl,

csodákat ír a fény, a pára.

És tudja: nincs szilárd világ,

a föld, a hegy se mozdulatlan,

valami lelkes lendület.

(fotók: Rábai Rita)