Megérkezett a Kis-Balaton területére hazánk egyik legszebb nádi énekesmadara, a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó kékbegy (Luscinia svecica).

A telet a Mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik, hazánkban jellemzően áprilistól szeptemberig tartózkodnak. Az egyébként igen rejtőzködő életmódú madárfajt leginkább csak ilyenkor, a vonulásból visszatérve, március végén, április elején lehet megpillantani, illetve meghallani, amikor a hímek revírt, fészkelőterületet foglalnak, majd egy kiemelkedő pontról hangosan énekelnek. Megfigyelése is ekkor történt, amikor a nádas széléből kihallatszott dallamos hangja, és a még kora tavaszi egyszínűségből kivillant a hím gyönyörű égszínkék torok- és mellfoltja.

Éneke sok utánzást tartalmaz, egyes hímek a környék szinte valamennyi madarfajának strófáját képesek beleszőni énekükbe, amely így igen változatos tud lenni. Énekükkel egyrészt jelzik a rivális kékbegy hímeknek a fészkelőterületüket, valamint így várják a tojókat, akik a hímek után érkeznek vissza a vonulásból. A kékbegy hím nászrepülése igencsak látványos. Éneklés közben olykor a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal egy félkört leírva visszaszáll eredeti helyére, vagy annak közelébe. Ha egy tojó érkezik a territóriumába, a hím, a talajon kék melltollait felborzolva, szárnyait kissé leeresztve, udvarolni kezd neki. Párzást követően a fészket a tojó egyedül építi száraz nád- és gyékénylevelekből, vagy más növényi szálakból, majd tollal, pihével béleli ki, ami jó szigetelőanyagként szolgál a tojó és a tojások számára. Fészkét általában vízhez közel, fűcsomó alá, zsombékra vagy nádcsomó tövébe rejti. A tojó egyedül kotlik 5-6 tojásán, melyből rendszerint 13-14 nap elteltével kelnek ki a fiókák. A fiatalok már 11-16 napos korukban, röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de egy ideig még a közelben tartózkodnak, és a szülők etetik őket. Az utódok egyévesen válnak ivaréretté.

Élőhely szempontjából főleg a füzesekben és vizenyős talajú nyíresekben, bokrokkal, vagy fákkal tarkított mocsarakban, nádas réteken, folyóártereken költ. Hazánkban halastavak, csatornák és mocsarak fákkal tarkított nádasaiban sokfelé előfordul. A Kis-Balatonon is nagy állománya található a fajnak.

Magyarországon a kékbegy (Luscinia svecica) védett, valamint az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv alapján, közösségi jelentőségű Natura 2000-es faj. Természetvédelmi szempontból a védelme azért is kiemelten fontos, mivel élőhelyválasztása alapján erősen kötődik az érzékeny vizes élőhelyekhez, nádasokhoz, ahol a vizes területek lecsapolása, vagy a nem megfelelő kezelése (nádégetés, vízszint mesterséges szabályozása) tönkreteheti fészkelőhelyeit, megsemmisítheti fészkelését.

Ugyancsak nagy veszélyt jelentenek az utódnevelésükre nézve természetes ellenségei, az apró termetű ragadozók, rágcsálók, varjúfélék, a guvat (Rallus aquaticus), siklók, amelyek gyakran kirabolják fészküket. Emellett a heves esőzések is számtalanszor elmossák a talaj közelébe épült fészkeiket.

Hangja: https://www.xeno-canto.org/species/Luscinia-svecica

Fotó és szöveg: Miklós Marianna, Kis-Balaton Nagyberek Tájegység, BfNPI

Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lussve

SCHMIDT EGON (2014): Kékbegy Luscinia svecica Linneaus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 645-647. o.

Haraszthy László (2019): Magyarország fészkelőmadarainak költésbiológiája; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 471-474. o.