Noha mára lassan a locsolkodás is kezd kikopni a húsvéti szokásainkból, régebben óriási lelkesedéssel és hagyományok sorával ünnepelték meg Jézus feltámadását. Különösképpen igaz ez a balatoni régióra.

A Balaton környéki falvakban már húsvétszombaton elkezdték festeni a húsvéti tojásokat, a húsvétvasárnap középpontjában pedig a mise, illetve az ezt követő étel- és barkaszentelés állt

A Balaton-felvidéken a református gazdák ekkor keresték fel a birtokukon dolgozó pásztorokat, akiknek étellel és itallal kedveskedtek. Azoknak a falvaktól távolabb lakó, szőlőhegyeknél élő embereknek pedig, akik nem tudtak elmenni a templomba, a falusiak „vitték el az igét” és olvasták fel nekik a misén elhangzó bibliai idézeteket.

Tihanyon rozmaringos vízzel öntöztek a fiúk, az eladósorban lévő lányok pedig kaláccsal, sonkával és tojással látták őket vendégül.

Szintén húsvéthétfőhöz fűződő hagyomány volt a katolikus Balaton-felvidéki falvakban a zöldágjárás, amikor a fiatalok zöld ágakból kaput formáltak, és míg végigsétáltak a falun népdalokat énekelve, többször is átbújtak a kapu alatt.

A Káli-medencében elterjedt szokás volt a „komálás”. Ilyenkor a lányok választották ki maguknak komájukat, vagyis keresztapjukat, akiknek egy feldíszített tálat, azaz komatálat adtak, amin tojást és süteményt kínáltak.