Névtörténet
Talán nem közismert, hogy a tó neve a szláv „blato” szóból ered, ami sarat, mocsarat jelent. A
szlávok könnyedén előztek meg bennünket a névadással, lévén jóval korábban megjelentek a
térségben, mint mi, magyarok. A tihanyi apátság alapítólevele pedig már így említi a tavat:
Balatin.
A név évezredeken keresztül találó volt, ugyanis a Balaton az ideje nagy részét valóban lápos,
saras vízfelületként töltötte.
Kialakulás
A tó a földtörténeti léptékekhez mérten igencsak tejfelesszájú, mindössze 15-20 ezer gyertyát
fújhatna el a szülinapi tortán. Összehasonlításképp: a matuzsálem Bajkál-tó 25 millió éves.
A Balaton létrejötte előtt a Pannon-tenger lepte el a vidéket, ám pusztán geológiai hírmondó
maradt belőle. Szeretett tavunk valódi kialakulása már újabb fejezet a földtörténetben. A
Balaton nagyrészt tektonikai eseményeknek, az ún. süllyedéseknek köszönheti medrét. A
kialakult medence aztán egyre erőteljesebben szipkázta magába a környező területeken
felgyülemlő vizeket. Megkezdődött a feltöltődés. Eleinte különálló tavacskák jelentek meg,
az összefüggő vízfelület csupán évezredek múltán jött létre.
A feltöltődés később sem lassult, és a tó alaposan megcombosodott, míg végül egészen
kiterjedt területre tett szert – annál is nagyobbra, mint amit jelenleg birtokol. Akkoriban
magában foglalta például a Tapolcai-medencét. A szorgalmas folyók és az esőzés azonban
hiába cipelték sietősen a vizet a tóba, a nyílt vízfelületek nagy ellensége, a folyók hátán és a
szelek szárnyán érkező hordalék itt is pusztított. Ha az ember nem avatkozna közbe és nem
végezne temérdek földmunkát a Balatonon, a mihaszna hordalék néhány ezer év alatt
megfojtaná a tavat. Szerény javaslatom: minden fürdőzéskor tessék kihozni a vízből egy
marék hordalékot!
Méretek
A tó a mai állapotában 77 km hosszú, szélessége 1,3 és 14 km között ingadozik – így közel
600 km 2 vízfelszínnel büszkélkedhet. E megmérettetésben lazán veri az összes közép-európai
kollégát.
Átlagmélysége 3-4 méter, legmélyebb pontján azonban a 11 métert is eléri. E tekintetben
kifejezetten hasonlít a csendes-óceáni Mariana-árokra, lévén annak mélysége is 11, igaz, az
kilométer. A visszafogott mélység a Balaton esetén azonban mindannyiunk számára
örvendetes: a napsugarak így sebesebben melegítik át a vizét.
Geológia
A tavat körülölelő vidék alakra és anyagra egyaránt változatos. A keleti medencét meredek
löszfal szegélyezi, az északi parton vulkanikus tanúhegyek türemkednek elő a tájból.
Megjelenik a térségben a mészkő is, ennek köszönhetjük például a balatonedericsi
Csodabogyós-barlang kialakulását. Az északi part karakteres hegyei, szurdokai a tónál jóval
régebbi képződmények, fenséges vonulatuk a déli partról csodálható meg egészében.
Lakók/növények
A sokszínű természeti miliő eltérő mikroklímákat teremtett, és így eltérő növénykultúrákat
fogadott be. Tihanyban a levendula, Balatonkenesén a tátorján az úr, az erdőkben a cser, a
tölgy és a feketefenyő bír a legkiterjedtebb populációval. Ám minden balatoni növények
közül a szőlő csalja a legszélesebb mosolyt az arcokra. A honos fajták mellett (pl.: kéknyelű,
rózsakő) számos idegen fajta is betelepítésre került.
Magát a tavat is benépesítik a növények. Az átgondolatlan vízparti műveletek és a turizmus
előretörése alaposan megcsappantotta a Balaton egyik legfontosabb természetes
szűrőberendezését: a nádasokat. Ezek az életterek sásból, nádból és kákából állnak össze.
Akadtak időszakok, amikor a gátlástalanok a kákán is egy csomót kerestek.
A tó vizét többnyire a fürdőzők bosszantására szakosodott hínárok lakják – telepeiket a
strandok közelében szintén kiirtották. A természet rendjébe való beavatkozással persze semmi
sem marad megtorlatlanul: a nádasok mint biológiai életterek összeszűkültek, így kevesebb
madarat, kétéltűt, hüllőt táplálhatnak, kevesebb hal számára biztosíthatnak ívóhelyet. A
hínárokat a halak is előszeretettel legelik, és joggal csóválják a fejüket, hogy egykori
menzájuk helyén pálmafás úszógumik lebegnek.
Lakók/állatok
Halainkat két csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy önként jelentek meg a tóban, vagy az
ember szorgalmazta azt. Bennszülöttnek számít a csuka, a harcsa, a süllő, a sügér, a ponty, a
kárász és még néhány rokon, ugyanakkor idegen tájakról érkezett hozzánk az amur és az
angolna. Azóta persze megtanultak balatonul, jól megértik magukat a honos fajokkal, olykor
meg is eszik azokat, és eszük ágában sincs hazamenni.
Tavunk a madaraknak is nagy barátja, prímán érzi magát a tájon a vadkacsa, a szárcsa, a
nádirigó, a bölömbika, szintúgy a folyvást sivítozó sirályok, a degeszre tömött hattyúk.
Apropó hattyúk: mint a Diás-szigeten tett látogatásomkor a Nemzeti Park munkatársaitól
megtudtam, a nagy volumenű tóparti etetés erősen torzítja a hattyúállomány természetes
kiválasztódását – olyan példányokat is életben tartunk az unhatatlan kenyérhajigálással,
melyek nélkülünk képtelenek lennének az önfenntartásra.
Minden találkozásnál rituáléval köszöntjük a tónak és környékének egyéb örökös lakóit,
úgymint siklókat, békákat, gyíkokat, pockokat, vidrákat. Házon kívül a szolid mosoly, házon
belül a velőtrázó sikoly a legelterjedtebb üdvözlési forma.
Viszont kollektíven megvetjük a balatoni fauna egyik fő élelemforrását, a szúnyogot. Noha
számukra meg éppen mi vagyunk az élelemforrás, mégsem szoktathatjuk át a szúnyogevő
békákat a sajtos lángosra.
Történelem
Bár a távolabbi múltban is lakták már a tó vidékét, a rómaiaknál messzebb most nem
merészkedem. Velük kapcsolatban viszont rögvest kérdezhetnénk: „Jó, jó, de mit adtak
nekünk a rómaiak?” Sokat, például a Balaton első ismert nevét: Lacus Pelso. Meghonosították
a szőlőművelést, és ezért nem lehetünk elég hálásak. Emellett Galerius császár rendelte el
először a tó szabályozását, és csatornát építtetett a Dunáig. Mi pedig cserébe remek fürdőt
neveztünk el róla Siófokon. És persze utakat építettek, házakat és villákat, elég ha
Balácapusztán körülnézünk.
A rómaiak távozása után olyan lett a környék, mint egy légikikötő. Népek érkeztek a népek
szokásos motyójával: nyelvekkel, hagyományokkal, művészettel. Tábort vertek évszázadokra,
vagy épp csak megpihentek a vidéken és továbbvándoroltak. Hunok, szászok, szlávok,
avarok, longobárdok jöttek, és idővel vagy elsomfordáltak, vagy beolvadtak nagyobb népek
egységeibe.
Végül megérkeztek őseink. A feltételezett kronológiát, a betelepülés hullámait igazán high-
tech installáció mutatja be a keszthelyi Balatoni Múzeumban.
Az őseink honfoglalását követő legnagyobb konfliktus épp a Balaton-parton zajlott. Koppány
és István e vidéken ütközött meg, vélhetően a Veszprémhez közeli Sólyon. István fogadalmat
tett: győzelem esetén rebellis rokona birtokait a pannonhalmi monostornak ajándékozza. A
többi már ismert: Koppány négy darabban pihent a várfokokon, az apátság pedig somogyi
területekkel gazdagodott.
A Balatont körülölelő megyerendszer mindenesetre ősi találmány, épp István volt az, aki
létrehozta.
A következő kiemelendő esemény I. Andráshoz kötődik, aki 1055-ben megalapította a tihanyi
bencés apátságot. Az alapítólevél legfontosabb nyelvemlékeink egyike.
A Balaton szép volt, ám védtelen, pusztán a tihanyi visszhanggal és az ízletes borokkal nehéz
lett volna a betörő ellenséget megrémíteni. A tatárok gyors lefolyású veszedelmét követően
minden második hegyre védmű került: várak épültek a magaslatokon, tessék csak Szigligetre
vetni a tekintetet!
Ha nem volt kéznél ellenség, a főurak maguk estek egymásnak kis csapattal és nagy
igyekezettel. Egészen addig tarthatott a belterjes csihi-puhi, amíg feltűnt a török a határon. A
főurak megrémültek, váraikba menekültek, és az összes követ, amit a környéken találtak, a
falakba építtették. Így olykor megmenekültek a bekebelezés elől. A falvak jobbágyai viszont
hiába zárták magukra a vályogházak zsalugátereit… Lett is két ura minden dolgos balatoni
embernek: egy magyar és egy török. Brrrr, kettős adózási rendszer.
Az elhúzódó csetepaté nem tett jót a helyi lakosságnak: a Balaton-part népessége töredékére
fogyott, az idegen uralom alatt füstté lettek a falvak.
A 18. századtól már nem a lakosságnak, hanem magának a Balatonnak kellett rettegnie. Egyre
erőteljesebbé vált ugyanis a nézet, hogy a mihaszna tavat le kellene csapolni – úgy ahogy van,
kákástul, békástul. Kihúzni a nagy dugót, aztán isten veled, kék tó! Még megvalósíthatósági
tanulmány is született. Fellélegezhetünk: a terv nem valósult meg. Szerencsénk van, hogy
nem pitypangos mezőkön kell gumicsónakáznunk.
A lecsapolás nem futó bolondéria volt, több mint egy évszázadon át lebegett a téma, még
társaságot is alapítottak a gigantikus művelet végrehajtására. Az 1848-as szabadságharc
nekünk ugyan nem sikerült, de a Balatont megmentette. A vérzivataros évek örökre elmosták
az esztelen, termőföldre éhes terveket. Helyette vasútvonalak költöztek a vidékre, gőzhajók és
pazar vitorlások merészkedtek a tajtékok hátára, polgári villák kapaszkodtak a
domboldalakra, a Balaton hirtelen jött csábereje megsokszorozta a vidék népességét, és
nyüzsgő élet költözött a nemrég még oly holt tájra. Ideköltözött az élet és itt is maradt.
Közlekedés
Autó
A balatoni települések, főleg a déli parton, szinte egybefüggő lakott területet alkotnak. A
kötelező sebesség óvatos tempóra int, a távolabb eső utak olykor gyorsabbak – délen a fizetős
autópálya, északon a Veszprém–Tapolca szakasz jelenthet egérutat.
A Balaton-felvidék kisebb összekötő útjait sokszor botrányosnak találtam. Gödrök, kátyúk,
felfagyások – még harckocsival is csak lépésben tudtam haladni. Jó hír viszont: ősszel több
helyütt útépítő munkagépekbe, aszfaltozásba botlottam.
Kerékpár
Semmi panaszunk nem lehet. A Balatont megkerülő kerékpárút az egyik legjobb dolog, ami a
tóval történhetett. Igaz, itt-ott fárasztó a partra ereszkedő, majd a főút mellé visszacaplató
szakaszok sűrű váltakozása, cserébe viszont páratlan tájakon gurulhat az ember. Megemlítem
itt a kenesei magaslatot, a Csopak és Füred közötti, a tihanyi, vagy a balatongyöröki
kilométereket. Kifejezetten kerékpárosoknak javallott a Káli-medence, amit keresztül-kasul
átszelhetsz, miközben érzéki táj suhan a horizonton.
Az autósoknak azonban nem árt szem előtt tartaniuk, hogy az országúti kerékpárosok, amint a
név kötelez, többnyire megmaradtak az országúton. Nagyobb sebességük okán kerülik az
amatőröktől és gyerekektől nyüzsgő kerékpárutat. Fürtökben tekernek, tessék figyelni rájuk!
Jó látni, hogy a kerékpárosokat segítő szolgáltatások is egyre szaporodnak: szervizek,
kifejezetten bringások számára épített pihenők, artézi kutak. Szinte az összes Tourinform
irodában bérelhető kerékpár, és immáron magánkölcsönző is nyílt épp elég. Sőt, némely
balatoni térségben (pl.: Veszprém–Kenese) már ahhoz sem kell ragaszkodnod, hogy a
kerékpárt a kiindulási ponton add le. Ez nem azt jelenti, hogy a járgány az első kiégett
fenyőnek nekitámasztható – viszont tizennéhány pont örömmel fogad.
Dottó (kisvonat)
Egyre több városban érdemes vele kalkulálni, a helyismereti túrák elmaradhatatlan kelléke. A
belvárosból kihelyezett fesztiválok esetén is gyakori megoldás a szervezőktől, hogy
ingyenesen kínálják a dottót. Lásd: Fonyódi Harcsafesztivál.
Komp
Gyors, kényelmes, mókás. Nincs balatoni túra egy jó kompozás nélkül. Fájó ugyanakkor,
hogy a nyugati medencében nincs rá mód. Régóta téma egy Badacsony–Fonyód járat
kialakítása, ha jól tudom, még megvalósíthatósági tanulmány is készült. Abban hiszek, hogy
több embernek származna belőle előnye, mint hátránya.
Hajó
Függetlenül attól, hogy a balatoni hajózásért felelős szervezet gondolkodásmódjára,
kommunikációjára, a szolgáltatások minőségére, kínálatára ráférne a korszerűsítés, az öncélú
hajózgatás páratlan élmény. Így, a vízről tekintettük meg a Kékszalag Vitorlásverseny rajtját,
és így sétahajóztunk a gyerekekkel Tihanyig. Szerény véleményem szerint frissebb
hozzáállással nagyságrendekkel többet ki lehetne hozni e szolgáltatásból.
Vitorlás
Az egykoron erősen arisztokrata kipállású közösség sokat változott. Ugyan még ma is
körbelengi némi úrimuri-szag a vitorlázók körét, mégis az utóbbi években a sportnak és a
kikapcsolódásnak e nagyszerű műfaja közelebb került az átlagemberekhez. Megszaporodtak a
kikötők, s velük szaporodtak a vitorlások – apróktól egészen a luxusdarabokig. Megjelentek a
chartercégek, hajók bérelhetők napokra, hetekre, akár kapitánnyal együtt. A Balaton
felfedezésének – ha nem is a legolcsóbb – ám mindenképp egy izgalmas módja lehet a
vitorlázás.
About Author
